Salomfa egykor Zala megyében, Becsvölgye község részeként létezett, de mára lakatlanná vált. A település a Göcsej régió jellegzetes “szeges” szerkezetéhez tartozott, ahol több kisebb településrész alkotott egy községet. Salomfa mellett Becsvölgye további részei: Barabásszeg, Kereseszeg, Kislengyel, Pajzsszeg, Vargaszeg és Vörösszeg.
A település története a középkorig nyúlik vissza. Korábban Majosfának hívták, és a 13. században kisnemesi településként említik. A 17. század elején elnéptelenedett, majd a 19. században újra benépesült.
Napjainkban Salomfa lakatlan, bár két háza még jó állapotban van, de csak földúton közelíthető meg.
A településrész temetője rendben tartott, régi faragott fejfákkal.
Érdekesség, hogy nemrég egy magyar–német pár megvásárolt egy romos házat Salomfán, és odaköltöztek, céljuk a teljes önellátás és a pénz kizárása az életükből.
Salomfa története jól példázza a magyarországi aprófalvak sorsát, ahol a lakosság elvándorlása és az elöregedés miatt sok településrész elnéptelenedett.
„Ez régen egy falu volt, most csak mi élünk itt” | Önellátás a zalai dombok között, Salomfán
A zalai aprófalu, Salomfa egyszer már kihalt. Aztán jött Köbis Krisztina és Köbis Jens-Uwe, megvettek egy romos tanyát, és új életet leheltek a faluba. A házaspár mára szinte teljesen önellátó, amit nem tudnak megtermelni, azt is inkább más, a közelben élő termelőktől szerzik be, cserébe valamiért, amit ők termeltek.
Így boltba alig járnak. A pénzt azonban még nem teljesen tudták kizárni az életükből. Komfortzónájuk elhagyását azonban egyáltalán nem bánták meg. A zalai Becsvölgyéhez tartozó Salomfán forgattunk, a zalai dombok között.
