Valentin-nap története az ókori Rómában kezdődik, ahol február közepén a Lupercalia nevű termékenységi ünnepet tartották. A fesztivál során az emberek tisztelegtek Faunus, a természet és a termékenység római istene előtt. A hagyomány szerint a fiatal férfiak és nők párokat alkottak a sorsolás során, amely gyakran hosszabb távú kapcsolatokhoz vagy házassághoz vezetett.
Ahogy a kereszténység teret nyert, a pogány ünnepet fokozatosan keresztény vonásokkal ruházták fel. A katolikus egyház Szent Bálintot (Valentinus) kapcsolta össze az ünneppel, aki a legenda szerint a 3. században titokban összeadta a szerelmes párokat, annak ellenére, hogy II. Claudius császár megtiltotta a katonák házasságát. A császár hite szerint az egyedülálló férfiak jobb katonák voltak, mint azok, akik családi kötelezettségeket vállaltak.
Valentin életét végül a hite miatti üldöztetés zárta le, és február 14-én mártírhalált halt. A középkorban az ő tiszteletére született meg a Valentin-nap, amely később a romantikus szerelem ünnepévé vált. Az 1400-as évektől kezdve a szerelmesek versekkel, üzenetekkel és ajándékokkal ünnepelték ezt a napot, amely a modern korban világszerte népszerűvé vált.
