Elment a bajnok, akinek két olimpián drukkolhattunk!

Hosszan tartó, méltósággal viselt betegség után 2026. március 25-én, 82 éves korában elhunyt Varró József nyugállományú határőr alezredes, olimpikon, katonai világbajnok lovas, akit Kiskunhalason és a magyar lovassport egészében is korszakos alaknak tartottak. Távozásával a magyar díjugratás és lovastusa egy olyan meghatározó személyiségét veszítette el, akinek neve évtizedeken át összeforrt Kiskunhalassal, a Határőr Dózsa Sportegyesülettel és a hazai lovassport legeredményesebb időszakaival.

Varró József 1944. március 2-án született Kókán, és már fiatalon a lovak közelében nőtt fel. Pályafutása 1958-ban indult a Bábolnai Export Istállónál lóápolóként, majd kevesebb mint egy évvel később már az ifjúsági országos bajnokságon szerepelt, 1960-ban pedig a velencei ifjúsági Európa-bajnokságon is rajthoz állt magyar válogatottként.

1963-tól a Kiskunhalasi Határőr Dózsa SE versenyzője lett, és ettől kezdve pályája szorosan összekapcsolódott a halasi lovasiskolával és Hirling József nevével. A korabeli magyar lovassport egyik ritka sokoldalú alakja volt, mert militaryban, díjlovaglásban és díjugratásban egyaránt eredményesen versenyzett.

Két olimpián képviselte Magyarországot: 1972-ben Münchenben a military szakágban indult, 1980-ban Moszkvában pedig a díjugrató csapat tagjaként negyedik helyezést ért el. Hazai szinten ötszörös egyéni magyar bajnok, ötszörös csapatbajnok volt, emellett a nemzetközi mezőnyben is számos rangos eredményt ért el.

Pályafutásának kiemelkedő állomása volt az 1995-ös katonai világjátékok, ahol Olaszországban díjugratásban első helyen végzett. A Volvo Világkupa sorozatban 1996-ban győzött, 1997-ben pedig második lett a Közép-Európai Ligában, amivel újra bizonyította, hogy idősebb korában is a magyar lovassport élvonalához tartozik.

A lovaspályáról visszavonulva sem szakadt el a sportágtól, hosszú éveken át edzőként dolgozott, és sokat tett az utánpótlás neveléséért. Munkáját Kiskunhalas Pro Urbe díjjal ismerte el, később pedig a Hirling József életműdíjat is átvehette több évtizedes, eredményes és áldozatos szakmai tevékenységéért.

A róla szóló méltatások szerint legendás nyugalma, megfontolt stílusa és kivételes pályaérzéke tette igazán nagy lovassá, aki a legnehezebb helyzetekben is biztos pontot jelentett a magyar csapatok számára. Varró Józsefet felesége, gyermekei, unokái, barátai és sporttársai gyászolják, temetéséről a család később ad tájékoztatást.