„A legmélyebb fájdalommal tudatjuk veletek, hogy Miklós a hajnali órákban örökzöld álomba szenderült…” – Fenyő Miklós elment, és vele együtt távozott a magyar könnyűzene egyik legmeghatározóbb, legszínesebb egyénisége. Olyan ember volt ő, aki nemcsak dalokat írt, hanem egy komplett világot teremtett maga köré: a jampik, a rock and roll, a „csókkirályok” és a „limbokirálynők” világát, ahol mindig szólt a zene, és ahol az élet egyetlen nagy, soha véget nem érő házibuli volt.
Generációk nőttek fel úgy, hogy az ő slágereit énekelték, a Hungária-korszak ikonikus zakóit figyelték, vagy épp a Made in Hungárián nevettek és nosztalgiáztak a színházban. Zenéje, dalszövegei, színdarabjai és könyvei mind arról meséltek, hogy az életet élvezni kell, a ritmust fel kell venni, és a fiatalság nem életkor, hanem állapot. Most, hogy elment, hirtelen csendesebb lett minden, de amit alkotott, az itt marad velünk: minden egyes lejátszott dalában tovább él az a lendület, amit csak ő tudott.
A család kérését tiszteletben tartva most mi is lehajtjuk a fejünket. Nincs szükség hangos szavakra, csak csendes emlékezésre és hálára azért a rengeteg örömért, amit adott. Nyugodj békében, Fenyő Miki – köszönjük a zenét, a táncot és az örökzöld álmokat.
