A katasztrófa
2011, március 11-én, pénteken japán idő szerint 14:46 perckor, néhány erős előrengést követően Japán történetének legnagyobb, a Richter-skála szerinti 9-es erősségű földrengése rázta meg a Tohoku régió csendes-óceán partvidékét. A rengés az 1900-tól számítható folyamatos megfigyelések óta a legnagyobb földrengések közé sorolható (a világon a negyedik), melynek hangját az alacsony pályán épp a terület felett elhaladó GOCE műhold is érzékelte.
Az rengés energiája 600 milliószorosa volt a Hiroshimára ledobott atombombáénak. Több mint öt percen keresztül érezhetően remegett a föld Japánban. A rengés epicentruma a japán partoktól 125 kilométerre, a hipocentruma 24 kilométeres mélységben volt. A rengést cunami követte. A japánok korábban kiépítettek a térségben egy gátrendszert, de azokat a legjobb esetben is csak 15 méter magas érkező hullámra tervezték, és bár a fal csökkentett némit a hullámok energiáján, de egy 40 méter magas cunamihullámmal szemben esélye sem volt a katasztrófa megállítására. A rengés által keltett cunami miatt riadót rendeltek el, illetve az érintett lakosság evakuálására került sor Japánban, és másik 20 országban, többek között Észak- és Dél-Amerika nyugati partvidékén is. A cunami még Chilében is komoly károkat okozott. A víz Japánban néhol tíz kilométeres mélységben hatolt be a szárazföldre.
2011. március 12-én helyi idő szerint 15 óra 36 perckor nagy erejű vegyi robbanás történt a Fukusima Daiicsi (Fukusima I) atomerőmű 1-es reaktorcsarnokában, majd március 14-én hétfőn reggel a 3-asban is. A reaktor a földrengés hatására megsérült, ám ekkor még működtek a szokásos rutinok. A cunami azonban lerombolta az erőművet körülvevő gátat, ezáltal a reaktor területét és a biztonsági generátorokat víz borította el. Így ezek rövid idő után leálltak, a hűtőrendszer megsemmisült, ezzel elkerülhetetlenné vált a túlhevülés okozta katasztrófa.
A katasztrófa következményei
A földrengés és a cunami hatására mintegy 127.000 épület vált a földdel egyenlővé, és további csaknem egymillió épület sérült meg valamilyen mértékben. Kb. 100 darab, ilyen esetekre tervezett cunami óvóhely semmisült meg, a 2015. márciusi adatok szerint az áradásban csaknem 16.000 ember vesztette életét, hatezren megsérültek, és még mindig több mint 2500 embert tartanak számon eltűntként. Több mint 200.000 ember él ideiglenes vagy új otthonban, eredeti lakóhelyéről kitelepítve.
Az északkelet-japáni Minamisanriku kikötőváros lakosai közül tízezren tűntek el a 2011-es földrengés és az azt követő szökőár pusztításában. A távirati iroda az NHK televízió értesüléseire hivatkozva azt közölte, hogy a 17 ezres lélekszámú város lakosai közül 9500-an kerültek fel az eltűntek listáira A földrengés által megrongált, Tokió áramellátásáról gondoskodó fukusimai atomerőművek körül 20 kilométeres körben 90 ezer embert kitelepítettek. További 210 ezer embernek az erős utórezgések miatt kellett elhagynia otthonát Ivate és Fukusima prefektúrában.
Az atomerőmű balesete következtében jelentős mennyiségű radioaktív anyag került a környezetbe, a reaktorok körüli védőépületeknek, valamint az eltérő technológiának köszönhetően azonban ez így is kb. a csernobili kibocsátás egytizede. Mivel a japán hatóságok – a nehéz körülményekhez képest – igen gyorsan reagáltak az eseményre az érintett lakosság kitelepítésével, valamint egyes termények fogyasztásának betiltásával, a baleset egészségügyi hatásai a lakosságra nézve jelentősen alatta maradnak a csernobili baleset hatásainak. A fukushimai baleset miatt nem következett be sugárbetegség miatti haláleset, és várhatóan a jövőben sem lehet majd kimutatni a lakosság körében a korlátozott többletdózis esetleges hatásait.
A katasztrófa hatása a gazdaságra, a társadalomra és a környezetre
„A teljes újjáépítés az egyébként optimista kormányzati tervek szerint is tíz évet vehet igénybe”- írtra a katasztrófa idején az origó. A japán kormány három nagy program keretén belül összesen 18 ezer milliárd jent (majdnem ötvenezer milliárd forintot) szánt az újjáépítésre, és további 2,5 ezer milliárd jent (6,5 ezermilliárd forintot) különítenek el a gazdaság fellendítésére. Erre nagy szükség is lenne, hiszen a földrengés gazdasági következményei is katasztrofálisak.
2011-ben három évtized után először negatív lett az ország kereskedelmi mérlege, 2,5 ezer milliárd jennel magasabb volt az import értéke, mint az exporté. Csak Mijagi prefektúrában száztízezer munkahely szűnt meg, főleg a mezőgazdaságban és a halászatban: a cunami miatt több mint 23 ezer hektár mezőgazdasági terület vált művelhetetlenné, és hatalmas károkat szenvedett a halászflotta is. Az északkeleti Mijako városának kikötőjében például a szökőár előtt 960 halászhajó horgonyzott, mára csak hatvan maradt. A fentiekben már említést tettem és statisztikai adatokkal is alátámasztottam, hogy a régióban élő emberek többsége elvesztette otthonát és mint kiderült valószínű megélhetését is, mivel rengeteg termőföldet pusztított el a cunami. Első sorban nekik kellett biztosítani legalább a lakhatási lehetőséget.
Japán számára különösen nagy feladatot jelent az energiaellátás. A földrengés előtt a villamos energia harminc százalékát biztosította 54 atomreaktor, és tervbe volt véve kilenc új építése is, ezzel az arányt ötven százalékra növelték volna 2030-ig. A katasztrófa után a terveket elvetették, és a kormány azt a lehetőséget sem zárta ki, hogy teljesen felhagy a nukleáris energia alkalmazásával, ha az erőművek nem mennek át a biztonsági teszteken. 2012 januárjában az erőművek többsége még mindig nem üzemelt.
A cunaminak köszönhetően rengeteg hulladék került a vízbe. A becslések szerint a szökőár 20-25 millió tonnányi szemetet sodort a tengerbe, közte faanyagot, halászfelszereléseket, egész házakat, autókat, hajókat, csónakokat, háztartási eszközöket. Noha a nagyobb tömegű tárgyak elsüllyednek, az amerikai partok felé sodródó törmelékszőnyeg kiterjedése a vízfelületen nagyjából megegyezik Kalifornia állam méretével. A szemét a sodródó hordalékok, egyebek között hajótestek alapján egyértelműen Japánból származik. Radioaktív szennyezést nem mutattak ki a mérések, de a hordalék tartalmazhat veszélyes vegyi anyagokat, és valószínűleg emberi maradványokat is.
Évekkel katasztrófa után
Egy évvel a katasztrófa után még mindig 338 ezer ember él kitelepítettként. Többségüknek egyszerűen nincs hová mennie, mert elpusztult az otthonuk, kisebb részük pedig a leolvadt fukusimai atomerőmű katasztrófája miatt nem térhet vissza a kiürített zónába. Utóbbiból egész közösségek kényszerültek költözni: Tomioka városának 3200 lakója például az iskolával együtt áttelepült a zónán kívül eső Korijaméba.
Öt év elteltével ez az időszak az újjáépítésről szólt. A parton több helyen is a már meglévő cunamigát megerősítése és magasítása folyt. A gátak mellett több elvezető csatornát is építettek, melyekbe a cunami által érkező vizet lehet elterelni a leginkább kitett városok felől. A part mentén felhalmozódott komoly mennyiségű törmeléket takarítottak el, melyeket a védrendszerbe igyekeztek beleépíteni A katasztrófa nyomai a mai napig láthatóak, különösen az ország északkeleti részén, a tenger melletti területeken, annak ellenére, hogy 2015-ig csaknem 280 milliárd eurót költöttek a megújulásra.
Természeti katasztrófák kezelése Japánban
Japánban a katasztrófák elleni intézkedések kiterjedtek és sokfélék. A közigazgatástól kezdve a közintézményeken át a lakossági közösségeken keresztül egészen az egyénekig számos utasítást és feladatot foglalnak magukban. Ezek egy része a tájékoztatásra, más része a felkészítésre, egy csoportja a megelőzésre, és végül egy tucatnyi a kárkezelés szintjére irányul. Íme néhány példa, amivel megpróbálnak az emberek felkészülni a katasztrófákra.
Minden iskolában az első tanítási napon az eligazítás része a földrengésmegelőzési gyakorlat, amelyet aztán a tanév során még több alkalom követ. Ezek során egy szimulált katasztrófahelyzetben gyakoroltatják a teendőket. A japán óvodákban és iskolákban már kiskortól fogva tanítják a gyerekeket a vészhelyzetekben követendő magatartásra.
A háztartásokban – rendszerint a bejárat közelében – kerül elhelyezésre az a kis „menekülő-készenléti csomag”, külön-külön a család valamennyi tagja számára, amely számos hasznos tárgyat, eszközt (zseblámpa, pokróc, meleg ruha, száraz étel, víz, gyógyszer, aprópénz stb.) tartalmaz.
A helyi közösségek gondoskodnak úgynevezett evakuációs pontok kialakításáról – sportpályák, iskolák udvarai, parkok stb. –, ahová vészhelyzet esetén a közösség tagjai menekülhetnek mindaddig, amíg utasítás nem érkezik a további teendőkről. Ezen kívül a helyi közösségek, vállalatok, cégek rendszeresen szerveznek szimulációs gyakorlatokat
A japán hírközlésben – elsősorban a televízióban – egy kidolgozott kódrendszer figyelmeztet a veszélyre, illetve, ha lehet, akkor már a veszély közeledtére is.
Fontos és életmentő lehet a katasztrófa-előrejelzési technológiák folyamatos fejlesztése. A 2011. március 11-én történt katasztrófa idején 27 Sinkanszen-szerelvény volt robogásban (250 km/óra) a 9,1-es erősségű földrengés bekövetkezését megelőző percekben, de az előrejelző szenzorok hatásos figyelmeztetésének köszönhetően másodpercekkel előbb valamennyi leállt.
Összegzés képen megállapítható, hogy a katasztrófa számtalan negatív gazdasági, társadalmi, környezeti hatást vont maga után. Mint a fentiekben is említettem rengeteg ember vesztette el lakhatását, munkáját és minden tárgyi ingóságát. Elsősorban a lakhatást kellett megoldani és utána következhetek az újjáépítési munkálatok. Nemcsak az emberek, hanem a környezet is megsínylette a katasztrófát, ugyanis a térség mezőgazdasága összeomlott, több ezer hektár mezőgazdasági terület vált művelhetetlenné. Ezen kívül tömérdek hulladék került a tengervízbe, melyet messzi partokra is elsodort a hullám. Összeségében a japánok igyekezeték kiheverni, és újjáépíteni városaikat, de néhol még a mai napig is látszódnak a katasztrófa nyomai.
Jamada városa
Natori városa
Higashimatsushima városa
Ajánló – ezeket olvasta már?
- Ezek lennének a világ legveszélyesebb állatai
- A világ legdrágább kávéjának bizar története, a cibetmacska kávé
- Rejtélyes helyek a világon, elveszett városok és eltűnt civilizációk nyomában
Kövesse az Imprexet Facebookon is!
Indexkép: A kiemelt kép csak illusztráció – Fotó: Pixabay
Forrás: aszodiattila.blog.hu, origo.hu/nagyvilag, origo.hu/idojaras, hu.euronews.com
